Esik

Úgy terveztük, hogy a hétvége tiszteletére ma meglátogatjuk a Römert, Frankfurt belvárosát. Az időmanók viszont úgy intézték, hogy mégis inkább itthon maradjunk, mert reggel óta szakad, esik, csöpög, újra szakad. Mindeközben Ágó - tegnap óta - új alvási szokásokat vett fel, vagyis inkább nemalvásiakat. Legújabban 8-kor kel (tegnap előttig 7-kor szokott), aztán fél 12 körül elalszik... aztán nem lehet tudni, hogy mi lesz. Tegnap délben felkelt és estig nem aludt többet, ma viszont már 45 perce húzza a lóbőrt. Ez az egész csak azért kényelmetlen, mert nagyon nehéz így tervezni, ui. nem szeretjük, ha a babakocsiban alszik (olyan kényelmetlennek tűnik, bár ő még sose panaszkodott), ezért nem merünk nekiindulni vele. Na mindegy, majd kialakul az új rend és akkor könnyebb lesz megint.
Persze be kéne szerezni egy jobb esővédőt a babakocsijára, mert az otthon "univerzális esővédő"-ként vett darab nem passzol rá hézagmentesen. Legutóbb sikerült meggyőznöm, hogy legyen szíves a kapaszkodóra (vagy mire) feltett lábakkal utazni, hogy ne lógjon ki a cipője se az esőbe, de azért ez így nem állapot.
Kihasználva az itthon maradást viszont mostunk legalább, meg tettünk-vettünk, meg kényelmesen kávéztunk eddig. Ebéd után talán mégis nekivágunk a városnézésnek. Eddig kétszer vagy háromszor jártunk a belvárosban, többnyire ügyintézés miatt és sietve, pedig alighanem érdemes ennél többet szánni rá. Nem láttuk még a Majnát, a Dómot meg úgy általában véve semmit a bevásárlóutcán kívül. Mondjuk az is megér egy misét: az alant látható épületbe mi elsősorban gyereket etetni meg pelenkázni járunk, de kilátónak sem utolsó, meg még kívülről is mutatós - de legalábbis látványos.