Ha kedd, akkor takanap

Eredetileg kedden 8.30-tól takarítják a mi lakásunkat, de tekintettel Ágóra, valamint arra, hogy mostanság néha csak 7.30-kor kel és egy óra alatt nem érünk a reggeli program végére, valamivel később jönnek. Ilyenkor mi felpakoljuk magunkat és mindhárman nekivágunk a nagyvilágnak. Ákos dolgozni megy, mi meg vásárolni és sétálni. Ma annyira szép idő volt pl. hogy vásárolni egyáltalán nem mentünk (na jó, benéztem egy boltba, hátha látok valami jó kis nadrágot, mert az egyik, amit hoztam elkopott és kéne télire másik), hanem csak a játszóra meg sétálni. Drukkoljatok, hogy még sokáig ilyen szép reggeleink legyenek!
Általában úgy érünk haza, hogy a takák még a lakásban vannak. (Legutóbb az idősebb taka épp Ágó xylofonján játszott, mikor megkérkeztünk.) Rendszerint csak a porszívózás végére és a felmosásra érünk vissza, de ez pont jó is, mert Ágó a világon a legeslegjobban a porszívókat szereti. Ez meg egyenesen központi porszívó, amilyet ezelőtt sose látott. Ígyhát, amíg zúg a cucc, ő szigorú felügyelet alatt tartja a csövet, mondhatnám, egy pillanatra sem engedi el. A takák hétről-hétre remekül szórakoznak ezen a produkción.

Máskülönben nézzétek meg a képeinket. Hétvégén hét ágra sütött a nap (vasárnap legalábbis), úgyhogy kirándultunk Bornheimba, ami kb. 6-7 metrómegállónyira van tőlünk. Ha valaha Frankfurtba kéne költöznünk valami szerencsétlenség folytán, biztos ott keresnénk lakást. Szupi hely, kis boltokkal, kávézókkal-éttermekkel, sok fával, remek parkkal. Persze, ma megnézzük Holzhausent, ami picivel közelebb is van hozzánk, és lehet, hogy az még jobb lesz. Meg mondjuk Bockenheim se rossz (ahol lakunk).

Hogy a tudományos életünkről is szó essen, elmondom, hogy nagyÁ a múlt héten először volt az éjjeli előadáson (19.00-21.30-ig tart az előadás és utána még pizzázni mennek), történetesen piciÁ épp akkor kezdett vacakul lenni, de a két esemény között nem szeretnék semmiféle kapcsolatot még csak feltételezni sem. Mondjuk 22.00-ra itthon volt, de csak azért, mert akkor még csak az óramegbeszélés volt, vagyis gyakorlatilag csak enni gyűltek össze. Én meg, ha minden igaz, az egyes számú, október végéig befejezni szándékozott projekt befejezéséhez értem, vagy majdnem. Ha tényleg végzek vele, akkor áttérhetek a kettes számú tervre, a témám itt elérhető szakirodalmának a feldolgozásához. Tegnap fel is fedeztem, hogy a könyvtárban vannak szép nagy német-magyar szótárak, vagyis számítógépet sem kell vinnem magammal, ha olvasni akarok (ami azért jó, mert ha nincs velem a gép, akkor vélhetően valóban olvasni, nem pedig az interneten böngésződni fogok egész idő alatt). Drukkoljatok ehhez is.