2010

Nicsak, már hatodika van (bár ennek utána kellett néznem) és még nem is írtam a szilveszterről. Nem mintha nagy durranás lett volna, de azért remekül éreztük magunkat. Persze remek faviccet gyárthatnék abból, hogy de igenis mekkora durranás volt (több is, közvetlenül az ablakunk alatt), de ezt most kihagyom. A Majna partján végig-végig tűzijátékoztak kb. 21h-tól nem tudom meddig, mert az elfogyasztott - egyébként azért nem különösebben jelentős mennyiségű alkohol hatására - én nagyon hamar elaludtam -- de nem csak én, piciÁ régesrég nem aludt olyan nyugodtan, mint akkor.
Az interkontinentális családi szilveszterezést a skype segítségével ejtettük meg, köszönet érte.

Azóta meg gyorsan telnek a napok, de hogy hol is tartunk, azt nehéz követni, mert nincs naptárunk (illetve én kaptam egy gyönyörű dinnyés kisnaplót, de azt se nyitom ki minden nap, noha elhatároztam, hogy piciÁ fejlődését ott lépésre lépésre rögzíteni fogom, mert tényleg naponta esik le az állam, hogy miket tud már). A Kisvakond naptárunk egyfelől lejárt, másfelől elfogyott (Valaki kitépdeste a lapjait).

Említésre méltó még, hogy hideg van, illetve, hogy piciÁ és az indiai kisfiú felhőtlen barátságára árny borult, mióta piciÁ kétlábon járóvá vált. Olykor egymás torkának esnek, máskor lecsapnak a másik által kiválasztott játékra, ígyhát ma korán el is köszöntünk, mert piciÁ vagy nyikorgott vagy támadott. Kíváncsian várom, hogyan fog otthon beilleszkedeni.

Nemsokára megyünk. 8 nap.