Hétvége és hétköznapok

Az eső ellenére végül csak megnéztük az óvárosnak nevezett (bár gyakorlatilag a II. vh. után (újra)épült) részt, s ha már arra jártunk, vettük egy pöpec esővédőt is Ágó babakocsijára, ui. az egyetlen általunk - és a rajtunk kívül ott sorban állók számából ítélve, az egyetlen általánosan - ismert bababolt a közelben volt. Sétáltunk, áztunk és megcsodáltuk a Majnát. Igen, újra megerősítést nyert, hogy azért az a legtutibb, hogy ha közvetlenül le lehet menni a folyópartra a városban, s nem pedig többsávos utak szegélyezik a vizet. Vittünk fényképezőt is, de a kártyája a gépben maradt, a belső memóriája megtelt és egyébként sincs itt hozzá a drót, amivel át lehetne varázsolni a képeket a laptopra. Ennyit erről, Á azt mondja, úgyis járunk majd még arra. Lehet, karácsony előtt 4 hétig vásár van a Römer Platzon, azért azt megnézzük (biztos lehet majd venni Bratwurstot). Vasárnap pedig a környéken sétáltunk egy nagyot. Szép helyen lakunk, na.
Az időközben felmerült olvasói kérdések (nem, nem kommentben érkeztek, pedig úgy illenék) apropóján mesélek picit arról, hogy mit csinálunk "úgy általában". Á az Inst. für Sozialforschung vendégkutatójaként remek pozíciót élvez. Kötelezettségei nincsenek, lehetőségei viszont igen. Van egy kis szobája számítógéppel, használhatja az egyetem infrastruktúráját, bejárhat előadásokra és vitákra, de nem kell beszámolnia, elszámolnia semmivel. Ha minden igaz, hamarosan németórára is járhat majd, amit külön direkt vendégkutatóknak szerveznek. Mindezek értelmében - a mostanában kialakuló napirendünk szerint - reggel együtt elindulunk a városba, Á az intézetbe megy, piciÁ és én pedig bevásárolunk. Nincs messze sem Á célja, sem a boltok, sőt, egy irányban vannak, úgyhogy együtt tudunk sétálgatni. Aztán mi hazajövünk, piciÁ tízóraizik (hacsak el nem felejtem megetetni, mint pl. tegnap --- dehát egy szóval sem mondta, hogy éhes), aztán alszik (változó hogy mikor és mennyit, de mindenképp még ebéd előtt), aztán ebédel és ha kiugrabugrálta itthon magát, akkor felpakolom és visszamegyünk Á elé. Aki egész délelőtt szorgosan olvas, jegyzetel és barátkozik. Kis séta után vagy hazajövünk mind, vagy a játszótérre megyünk, vagy - ahogy ma lesz - a fiúk hazajönnek én meg elmegyek a könyvtárba kicsit dolgozgatni. Így telik-múlik az idő fürdetésig, amit piciÁ vacsija és altatása (néha elalszik evés közben, máskor még egy órát hemperegni kell vele az ágyon), a mi vacsink és az esti szabadprogram (úgyismint olvasás, dolgozatírás, kávézás és teázás, meccsnézés, sörivás, ilyesmi).
Időközben én felvettem az itteni magyarok egyikével a kapcsolatot, aki baba-mama programokat szervez, ha minden jól megy, az ő útmutatása alapján eljutok majd egy másik nőhöz, aki zenepedagógus és kifejezetten ilyen piciÁ korúakkal foglalkozik. Jó lenne, ha piciÁ találkozna más gyerekekkel (mondjuk a játszón szokott), meg az is mindig jó, ha van valami fix program, amit nem lehet (persze el lehet bármit) ellógni - az segít a többi idő értelmes beosztásában is.
Na, ezzel a bölcsességgel be is fejezem most, nézegessétek inkább a képeinket.