Mi jöhet még?

A torna kapcsán a fotóaláírásokban már említettem azt a kisfiút, aki az első találkozás alkalmával elvette Ágó labdáit, de mikor indultunk haza, gyorsan odaszaladt és a kezembe nyomta őket. A következő alkalommal egyenesen rátámadott Ágóra, de nem ám rossz szándékúan, hanem ölelgette, sőt egy nagy puszit is nyomott az arcára. Ezek után, mikor ma az öltözőben megláttam, hogy ők is megint jöttek az anyukájával, kíváncsian vártam a dolgok folytatását. Ehhez képest a tornateremben töltött első fél órában a fiúk ügyet sem vetettek egymásra. De egyszer csak lám! Ágó ott termett a kisfiú mellett és (!) megsimogatta a karját! Ez lehet, hogy nem mindenki számára hírértékű, de Ágó eddig soha egyetlen kispajtit sem simogatott meg. Szívszerelmét, Lonkát is csak cibálta mindig. Nem csoda, ha NagyÁ olykor-olykor álmatlanul forgolódik, azon aggódva, hogy az ő kisfia túl aggresszív. És ha látta volna, mi jött ezután, talán ott helyben elolvadt volna jó atyai szíve. Merthogy ugyanis Ágó - miután a kisfiú, vélhetően barátsága jeléül picikét megpaskolta a fejét és rálépett a hasára - új barátja ÖLÉBE HAJTOTTA A FEJÉT. Hát. Kérem. Ilyet eddig csak és kizárólag velünk szemben engedett meg magának. A dolog előtt értetlenül (ugyanakkor boldogan) állok.