Hétvége

Kezd tél lenni, ami végső soron elkeserítő, de azért ki lehet bírni. Fel is állították már a karácsonyfát a házunk udvarában (de csak a kert túlsó végében lévő másik ház előtt felállítotton égnek az izzók - sebaj, úgyis arra néz az ablakunk, úgyhogy a mi házunk előtti nem is érdekel). Úgy tervezzük, hogy a mi karácsonyfánk a Grüneburg parkból szerzett néhány ág lesz, amikre majd banánt, Kisvakondos naptárlapokat és más apró (a szobában jelenleg szerteszét heverő) csecsebecsét akasztunk dísz gyanánt.
Akkor térjünk a tárgyra. A hétvége kezdetén leejtettem a teli bevásárlószatyrot a lépcsőházban a lépcső legalján. Összetört benne egy üveg vörösbor és beterítette a lábtörlő szőnyeget. Ágó egyik szép fehér textilpelusát áldoztam fel a takarításhoz (merhogy ugye hétvégén nincsenek itt a takák, hétőfig meg mégse lett volna szerencsés ott hagyni a tócsát). Kicsit rettegve várom a holnapot, amikor az esetet jelentenem illik Frau R.-nek...
Aztán nagyÁ elaltatta piciÁ-t, akit egy óra múlva nekem sikerült felverni (csak oda akartam bújni mellé, de nem sikerült elég halkan). De ha már felkelt és úgyis szakadt az eső, elmentünk a Senckenberg Múzeumba (ld. a fotók között), ahol mind a hárman remekül mulattunk, s nem is tudom, melyikünk fáradt el a legjobban. PiciÁ két órán keresztül forgatta a fejét és egyszerre tudott meg mindent a dinoszauruszokról, a tengeri csodalényekről és a rovarokról. Tényleg úgy tűnt, mint aki jól érzi magát, a kávézóban meg még kicsit civakodhatott más gyerekekkel is, ami mindig jó program.
Mára szebb lett az idő, úgyhogy már reggel is a parkba mentünk a játszótérre, délután pedig a belvárosba (eredetileg a városfal menti túránkat akartuk folytatni, de eltérültünk), ahol belebotlottunk a karácsonyi vásár első hétvégéjébe. A bóvli itt is pontosan ugyan olyan, mint otthon. Viszont volt Bratwurst is. Meg egy igazi német helyen (jellegtelen, de inkább ronda) sikerült uzsiznunk, ahol a főbácsi nagyon kedves volt, körüludvarolta piciÁ-t és még német nyelvleckét is vettünk tőle.