Vannak olyan hihetetlen dolgok, mint a fél kilences kelés. Egész nagy téttel mertem volna rá fogadni, hogy ilyesmire nekünk évekig esélyünk sincs, erre tessék, máris megtörtént. Valamikor hajnalban (6 körül kb.) egy Méltatlankodó Nyikorgót emeltem át a babaágyból a mienkbe, aki még hosszan dünnyögött és tapsikolt kettőnk között, de miután senki nem törődött vele, elhallgatott, mi több elaludt.
Aztán nem sokkal miután felkeltünk, a hó is elkezdett szép nagy pelyhekben hullani.
Mindezeken fellelkesülve indultunk kabátot venni nagyÁnak. Szerencsére eleve csupán egy boltot akartunk megnézni, jóbarátunkat a cundát, mert ott sok van és olcsó. Sikerült egyébként, szerintem jó kis kabit találtunk, de bármilyen szépen indult is a nap, azért én teljesen kiakadtam a vásárlás végére. Pedig semmi különös nem volt, csak piciÁ rohangászni akart és mindent megnézni, de közben egy anorákot viselt és hótaposót, rajtam is volt néhány réteg, plusz egy táska, benne minden babaellátáshoz szükséges eszközzel (amiket egyébként mára a minimálisra redukáltam már), köztük egy valahogy mindig csöpögő cumisüveggel. Szóval izzadtam, görnyedeztem, hajkurásztam, öltöztettem-vetkőztettem. Utálok télen vásárolni, de gyerekkel még rosszab.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése