Alig egy nappal azután, hogy anyai nagyapja "lekövérezte" piciÁ-t, a gyermek kiejtette az első olyan szót, ami határozottan valamire, mégpedig valami igencsak kézzelfoghatóra utal. Miközben az ő ételei számára fenntartott konyhaszekrényre bökött, azt mondta: "kek". Mielőtt arra gondolnánk, hogy a "kérek" gyereknyelvi formájával állunk szemben, ki kell ábrándítanom mindenkit. PiciÁ ezt úgy értette: "keksz".*
*a mutatványt később többször megismételte
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése