Kakas és süni

Remélem, még azelőtt sikerül tisztáznunk piciÁval ezt a kakas-süni dolgot, hogy nagyobb baj (hogy pontosan mi is, azt el sem tudom képzelni) lesz belőle. Történt ugyanis (még réges rég, csak azóta sem írtam róla), hogy találtunk egy szimpi antikváriumot, épp csak semmi jó könyv nem volt benne. Kértem a nénit, hogy mutasson valamit piciÁnak, mire elővette a legszupibb (vadonás új) Ravensburger könyveket, amik jó drágák is voltak. Hogy ne távozzunk üres kézzel (a kedvesség nálam nyerő üzletpolitika), hajlandó lettem volna megvenni valamelyiket, viszont felfedeztem, hogy vannak használt gyerekkönyvek is. Azok között találtam egyet, ami nagyon tetszett: keménytáblás, csak képek, ráaddásul nem is a szokványos kutya-cica összeállításban (hanem: cseresznye, nyúl, bohóc, kakas, süni, vontatóautó, helikopter, egér a tartalom). Jól meg is vettük 50 centért. PiciÁnak is nagyon tetszett, hamar meg is tanulta, hogy melyik képre milyen hívószónál kell bökni. Annyira, hogy egyszer, mikor anyu volt a skype-vonalban, kértem (piciÁ-t), hogy mutassa meg, hol a kakas. Erre ő - miközben én itt dagadoztam a büszkeségtől) elcaplatott a sarokba, kiválasztotta a könyvet, amiben a kakaska képe van, odahozta hozzám, kinyitotta a megfelelő oldalon és irtó büszkén rábökött ... a sünre.
És ez azóta is így van. A kakast és a sünit konzekvensen keveri. Néha a biztonság kedvéért gyors egymásutánban mindkettő képre rábök, ha arra kérjük, hogy mutassa meg valamelyiket.